Mondhatni már csak pár hét van hátra, hogy megszülessen a második gyermekünk. Bár sokáig tartott, de így a 37. hétben végre összekészítettem a kórházi pakkomat, már csak néhány dolog vár elintézésre, hogy a teljes nyugalomban várjam a baba megszületését.

Sok kismamatársam él távol a rokonoktól, az ismerősöktől, akiktől segítséget kaphatna a gyermekágyi időszak alatt, ezért jó, ha időben elkezdünk felkészülni a szülés utáni hetekre. Többször emlegettem már én is, hogy sok száz kilóméter választ el a családunktól, így már az első várandóságom ideje alatt is igyekeztem előre gondolkozni, hogy a szülés utáni időszakban ne várjon rám sok feladat, és csak a babára tudjak koncentrálni. Bár anyukám, az újdonsült nagymama, eljött segíteni hozzánk az első pár hétben a háztartás körüli teendőkben, így is közvetlenül a kórházból hazaérkezve egy teljes napot egyedül töltöttem a lányunkkal, amíg apa dolgozott. És tudjátok mi történt ez alatt az idő alatt? Egyszerűen nem találtam semmi gyorsan ehetőt a hűtőben! Elképzelni sem tudom, hogy történhetett ez meg, pedig alaposan bevásároltam! Na jó, előre nem főztem, hogy legyen valami, amit gyorsan csak kikaphatnék a hűtőből, hogy egy gyors mikrózást követően már fogyaszthassuk is, de még egy nyamvadt szendvicsnek valót sem találtam! Ha jól emlékszem, végül rántottát készítettem magamnak, szóval azért nem maradtam éhen, mindenesetre megtanultam a leckét, és megfogadtam, hogy a következő várandóságom idején alaposabb leszek, és felkészülök az ilyen és ehhez hasonló váratlan szituációkra.

Bár most is jön segíteni anyukám, megeshet, hogy a vártnál korábban indul meg a szülés a tervezett időpontnál, és arra az esetre, ha még anyu nem lenne itt, hogy kihúzzon minket a csávából, így már most felkészülök a kórházi utáni hetekre, hogy el tudjam látni nem csak a babát, hanem az egész családot.