Elmúlt egy év és még csak időm sem volt igazán feldolgozni, hogy a nemrég született kisbabánk egy szempillantásnyi idő alatt milyen sok változáson és fejlődésen esett át. Még élénken él bennem a kép, amikor először magamhoz öleltem Őt, arra a határtalan boldogságra, ahogy könnyes szemmel Apára nézve csak azt hajtogatom, hogy nézd milyen gyönyörű kisbabánk van. És abból a csöppnyi kis angyalból mára egy mindig vidám, mosolygós kislány vált, aki emellett napról napra egyre makacsabb ("akárcsak az anyja" - mondogatja sokszor Apa) magatarással bír, valamint hihetetlen és anyaszívmegállós mutatványokra képes örökmozgó lett.

Oldalakon keresztül tudnék még ömlengeni a lányunkról, valamint az elmúlt egy év érzelmi hullámvasútjáról, és talán egyszer ténylegesen szavakba is öntöm ezeket a gondolatokat, ám most magáról a születésnapi buliról és annak lebonyolításáról ejtenék pár szót, ami még szeptember 16.-án zajlott.

Tipikus első gyermekes anyaként már hónapokkal előbb tervezni kezdtem a születésnapot. Ötleteltem a tökéletes ajándékról, inspirációt gyűjtöttem a dekorációról, kerestem a környékünkön lévő cukrászokat, tanakodtam Apával a vendéglistáról. Egy szó mint száz, nagyon beleéltem magam, és augusztusra már tökéletesen tudatában voltam annak, hogy mit is szeretnék a bulira.



Mi kizárólag tortára hívtunk meg mindenkit, de természetesen mini pogácsával, ropival is készültünk. Nem akartuk túlbonyolítani, így még ezeket is rendeltük. Ha ti ebédre is meginvitáljátok az ismerősöket, a rendelést ebben az esetben is ajánlom. Higgyétek el, lesz elég tennivaló a buli körül, ne akarjatok még főzőcskézni is!

Italok tekintetében mi valahogy mindig úgy járunk, hogy az alkohol sosem fogy igazán, és az üdítők is annak függvényében, hogy milyen évszak vagy időjárás van, nem árt erre is odafigyelni, amikor az italokat vásároljuk. Inkább vegyünk mindenből egy kicsit többet, hogy ne a buli közben kelljen szaladgálni még italért, hiszen ha marad is, az sem baj, előbb-utóbb úgyis el fog fogyni.