Hogyan élj túl egy 900 kilométeres autóutat egy 5 hónapos csecsemővel?
7:24
Ha röviden szeretnék válaszolni: legyen türelmed. Ha
ez sem segít, akkor ott van Micimackó! És ez nem vicc! ;)
Amikor még várandósan arról beszélgettem a
férjemmel, hogy karácsonyra jó lenne hazautazni a családunkhoz, hogy a legszebb
ajándékot, vagyis a kislányunkat a fa alá tudjuk „csempészni”, már akkor
éreztem, hogy elég őrült feladatra vállalkozunk. Hiszen nem a szomszédos
városba kell csak átruccannunk, hanem több országon keresztül, több száz
kilométert kell megtennünk, mindezt autóval, télen. Ezek után mondja bárki,
hogy nem szeretjük a kihívásokat!
 |
| Itt még békésen alszik |
Alapos tervezés előzte meg az utat. A baba kényelme és biztonsága természetesen elsődleges szempont. Habár az autósülésben kényelmes neki, ilyen hosszú útnál mindenképpen tegyünk többször is pihenőt, hogy kicsit kinyújtózzon, hiszen ahogy az órákon át tartó üléstől nekünk, felnőtteknek is elgémberedik a testünk, úgy ugyanúgy neki is.
Emellett fontos, hogy minden olyan dolog, amire útközben
szüksége lehet, a közelünkben legyen. Legegyszerűbb, ha a pelenkázó táskába
pakolunk mindent: pelenkát, popsi törlőt, popsikrémet, utazós pelenkázós alátétet
(erre a funkcióra jó a textilpelenka is), váltóruhát (saját tapasztalat: mindig
eggyel többet készítsünk, mint ahányra először gondolunk!), játékokat, cumit.
A legnagyobb félelem egyébként a pelenkacsere
kapcsán merült fel bennem. Hol cseréljük ki a pelenkát?
Fogalmam sem volt arról, hogy az autópályán lévő
benzinkutakon és éttermekben egyáltalán lesz-e lehetőségünk erre, és ha igen,
mindezt milyen körülmények között ejthetjük meg, hiszen voltam én már olyan
fizetős mellékhelyiségben, ami hetek óta nem látott takarítót… Mert ugyebár a
szoptatást egyszerűen meg tudjuk oldani egy parkolóban is, ablaksötétítő fel,
cici elő, és máris boldogan lakmározhat a baba (szerencsések vagyunk, hogy a
lányunk anyatejes, tápszerezés esetén ez egy újabb nehézség), de a
pelenkacserét mégsem csinálhatom a hátsó ülésen. Szóval, ettől féltem leginkább,
végül pozitívan csalódtam, hiszen bárhol (értem ezalatt a nagyobb
benzinkutakat) álltunk meg Ausztria és Magyarország területén, mindenhol
gondoltak a legkisebbekre is.
A másik fontos kérdés: mivel kössük le 10 órán
keresztül a gyermekünk figyelmét? Ha mákunk van, akkor az autó mély álomba
rázza és majd csak a hasa figyelmezteti pár óránként arra, hogy fel kellene
kelnie egy kicsit. Ha nincs szerencsénk, és ez egy 5 hónapos babánál elég
valószínű, akkor nincs mese, elő kell vennünk az összes létező játékot, amivel
kb. negyed óráig elszórakozik. Ezután jöhetnek a mondókák, végső
elkeseredettségünkben megpróbálkozhatunk a cirkuszosokat megszégyenítő
mutatványainkkal lekötni szeretett gyermekünk figyelmét. Ja, hogy erre is rá
fog unni fél percen belül, mert ő minduntalan ki akar jönni az autósülésből? Ha
pedig nem teljesítjük az ő akaratát, és biztonsági okokból ugye ezt nem tesszük
meg, akkor úgy dönt, hogy „megjutalmaz” bennünket egy igazán fülsiketítő
„gyerekdallal”. Mit lép erre a szülő? Naná, hogy még hangosabban elkezdi
énekelni a gyerkőc számára is ismerős melódiát. Ez nálunk a Micimackó. És láss
csodát, bevált! Az én gyönyörű kislányom mosolyogva hallgatta. Ó-R-Á-K-O-N
keresztül. De a cserébe kapott csendért és mosolyért megérte.
Ez a mi titkunk. E titok birtokában már semmi sem
akadályoz meg bennünket, hogy a következő utazásunkat szervezzük.
Krisztina
A bejegyzés a Kids Oasis - minősített családbarát szálláshelyek bloggerpályázatára íródott, ahol különdíjban részesült
0 megjegyzés