2016. szeptember 16.-án nem csak a mi gyönyörű kislányunk, Luca született meg, de ugyanakkor egy nő is anyává is vált. Ez lennék én, akit a legtöbben Krisztinának szólítanak, de a férjem gyakran csak "Anyatigrisnek" nevez.

A blog névmagyarázata ezzel letudva. 😊 

De mégis, hogy hogyan pattant ki fejéből ez a megszólítás? Onnan, hogy Luca születése után percenként ugrottam fel éjszaka az ágyunkból, hogy megnézzem a mellettünk lévő kiságyban minden rendben van-e vele. Vagy onnan, amikor kórházba került, és én egész éjjel el nem mozdulva a kiságya mellől aggódó pillantásokkal figyeltem minden lélegzetvételét. Esetleg onnan, hogy macskákat megszégyenítő mozdulattal ugrok, ha azt látom, hogy Luca épp készül fejjel előre a szekrény sarkának mászni/esni. Ezekkel és számos hasonló cselekedetemmel érdemeltem ki ezt a nevet.

Azt vallom, hogy a gyereknevelés kemény munka, de hallgatnunk kell a belső ösztöneinkre is. Hogy mégis gyakran hibázunk? Igen. De a hibából tanulni kell és egyúttal figyelni a gyermekünk igényeire, amelyet a legjobb tudásunk szerint kell kielégítenünk. Hogy egy sablonos mondattal éljek, nincs két egyforma gyerek, így nincsenek bevált gyereknevelési módszerek sem. Ami az egyik gyereknél működik, az a másiknál nem. Így nálam a blogon hiába keresel, nem fogsz titkos gyereknevelési módszerekről olvasni, de a saját tapasztalataimat, gyakori botladozásaimat, élményeimet, a mindennapok nyújtotta kihívásokról és azok megoldásáról annál inkább.

Ha felkeltettem az érdeklődéset csatlakozz hozzám, oszd meg a te történeted, hátha tudunk egymásnak segíteni. A következő oldalakon is megtalálhattok, ahol még több bepillantást kaphattok az életünkből:

FACEBOOK    INSTAGRAM    BLOGLOVIN'

Ha írnál nekem ezen az e-mail címen megtalász:

anyatigrisblog@gmail.hu

Üdvözlettel,

Kószó Krisztina